a krízis amit élünk már az özönvíz óta
nem a politika, nem a gazdaság recessziója
a dekadencia egyre mélyülő kútja
csak okozat, mélységes felejtésünk fúrja
elfelejtett önvalónk mély álomba ringatva
a tudatos létezésről leválasztva, kiiktatva
istenről beszélni ki a szeretetet adja
de csak annak aki tarthatatlan törvényeit tartja?!
amíg azon megy a vita, hogy isten, vagy tudomány
keleti tanok, vagy a nyugati hagyomány
krisna vagy krisztus, allah vagy elohim
addig nem nyílnak rések az akasha kapuin
amikor ‘szenttelen’ emberek szenteket avatnak
antikrisztusok hirdetnek krisztusi oltalmat
isten nevében bírnak istentelen hatalmat
igaz tanítások száműzve, az apokrifek hallgatnak
teremtő és teremtés szétválasztása
hogy érted, hogy a teremtő a teremtményét bírálja?!
bűn, kárhozat, pokol fantazmagóriája
a kígyó éppen az, ki azt mondja ne harapj az almába
a zsinatok megállapodása, a szentírások kanonizálása
minden más tanok agresszív démonizálása
a szeretet, az emberség, a józan ész bukása
elveszik mint jézus reinkarnációs tanítása
csak az ostoba hirdetheti, hogy az övé minden tudás
a bölcs felnéz az égre, elnémítja a végtelen ragyogás
minél hangosabb a kórus annál hamisabban cseng
minél mélyebb a megértés annál nagyobb a csend
én vagyok az út az igazság és az élet
az én karmám az én bűnöm az én kötelezettségem
az én sorsomat senki más, csakis én teremtem/menthetem
ha úgy alakul kész vagy te is meghalni a kereszteden?
hiszek egy magasabb rendű intelligenciában
hiszek az egyház évezredes romlottságában
hiszem, hogy a kirekesztés az “eredendő bűn”-nél többet árthat
hiszem, hogy máról-holnapra bárki jobb emberré válhat
7 milliárd embernek 7 milliárd hitrendszer jár
hiszem, hogy egyik sem különb a másikénál
hiszem, hogy egy pantheonban mindenkinek van hely
csak ott nincs, ahol telve van már kétellyel, félelemmel
korlátlan, örök, határtalan, szabad
korlátok, határok, szabályok közé ragad,
ahogy a saját képére formálja az ember-állat
a magát kiválasztó nép útjába semmi nem állhat
korlátlan az, aminek korlátja nincsen
vajon szabad e az akarat, ha bünteti az isten?!
vajon bűntelen az, aki rámutat a bűnösökre?
vajon őrült az aki rámutat az őrületre?
Határtalan az aminek nincsen korlátja
egyessége, szövetsége, törvénytáblája
szeretetének nincsen ára, nincsen birtoklási vágya
szeretteid halálát soha nem kívánja
vicsorgó, féltékeny, bosszúszomjas ember-állat
mikor tartod majd oda nekik a másik orcádat?
az ösztöneid azt súgják, vadássz vagy levadásznak
ó ha tudnád, hogy a vadász is csak félelemből támad!
atyám bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek
az ő szeretetüknek még feltétele, hogy mást gyűlöljenek
adj nekik tudást, hogy házadat újjáépíthessék
az isten országát ne kívül, belül keressék