1. |
||||
in lak’ech az elme forradalma forr a dalban forr a hangban
az ébredező tudatban, hullámhossz a forgatagban
formabontó mint a termit a lerombolt ikertornyokban
mint a feudális viszonyok ebben a sötét középkorban
a nagy kép jóval nagyobb, mint a képernyőtökön az átmérő
a tudat hullarablása az, ami ma sztenderdnek tekinthető
fáradtan, szomorúan néz le ránk a nagyfőnök a mennyekből
emberségből megbuktatok, lassan elkezdjük majd elölről
a nagymestereket is elküldtem mutassanak nektek példát
mire ti vakon lobogtattok nekem bibliát meg törvénytáblát
odaadtam mindent nektek, elhajítottátok
testvéreitek vérében lábatokat megmártjátok
ahogy az ember előtti tudás atlantisz mélyére süllyedt,
a négy elemből már csak egy fél maradt a népnek
félelmében a nép a hatalmat viperák kezébe adta
sorsára a pecsétet önmaga nyomtatta
komédia a baloldalon, tragédia a jobbon
nincs már hova beállni, elárultak minden fronton
ahogy rádöbbensz, a szavazatod nem könnyít a nehéz sorson
a hangzatos szlogenek nem könnyítenek a korgó gyomron
vigyázzatok nagyon meddig tömitek hazugsággal
ahogy a szenny gyűlik együtt az ember fájdalmával
ha nincs már merre nézni, kiben bízni, mit remélni
az ember előbb utóbb kénytelen lesz magába nézni
többé nem vár majd tőletek álnok, hazug útmutatásra
belső iránytűje pontosan mutat majd az ellentétes irányba
pórázra többé nem köthető az isten báránya
fény tiszta lángja lobban majd ebben a rothadó posványban
ahogy az ember előtti tudás atlantisz mélyére süllyedt,
a négy elemből már csak egy fél maradt a népnek
félelmében a nép a hatalmat viperák kezébe adta
sorsára a pecsétet önmaga nyomtatta
In Lak’ech a hangtalanok hangján hangos szóval szólva
valódi tartalommal tör a tudatot meggyalázókra
a mainstream füle süket nem nyílik hasznos tartalomra
kéjesen hempereg a mocsokban, saját okádékában úszva
a könnyű, ostoba szórakoztatás vérfagyasztó szólama
az öntudat halvány emlékét is hideg, sötét sírba taszítja
miközben hamis prófétáit hamis szentekké avatja
a benned élő vörös oroszlánt örökre elaltatja
ébredjen hát, pattanjon az isteni szikra,
ami az egész átkozott színházat lángba borítja
az éledező öntudat első hulláma-
mint cunami
hamis próféták halotti ceremóniája
ahogy az ember előtti tudás atlantisz mélyére süllyedt,
a négy elemből már csak egy fél maradt a népnek
félelmében a nép a hatalmat viperák kezébe adta
sorsára a pecsétet önmaga nyomtatta
konteó bazdmeg! csak ennyit bírsz kiböfögni a szádon
tetszik a szó ugye? nem üt lyukat a kényelmi zónádon
de vajon meddig tartja magát szilárdan a szélviharban a tölgyfa?
derékba törve csodálja a nádat, ahogy túlél elhajolva
csend van, a szélvihar még késik, mélyen szunnyadnak az elmék
dermedt csendben rémült szívek pumpálják az elhasznált vért
a szabad választás súlya az egyént eltiporja, agyon nyomja
nem bírja, ezért becseréli demokratikus szavazati jogra
egyenes gerinccel, büszkén, fejet magasan tartva
lelkiismeretét kellőképpen megnyugtatva
én megtettem ami tőlem telt, jogomat gyakoroltam
fel sem fogtam, hogy a szunnyadó oroszlánt ezzel meggyilkoltam.
|
||||
2. |
Proxima Centauri
06:38
|
|||
szembe menni, kutatni, tapasztalni, megélni
vagy tátott szájjal bólogatni, feltett kézzel remélni
hibáztatni, prüszkölni, magas lóról lenézni
vagy lenézni a mélybe, csendben leborulva megérni
a fejlődés nevében pusztulásra ítélni
az isteni egységet darabokban kimérni
csak taposni, taposni, félelemben markolni
felnőtt emberként gyermeteg háborúkban harcolni
az önvalótól elszakadva önteltségben henyélni
a természet szavára gőgösen nemmel felelni
csak EGY ilyen faj van, ki ezt a nyelvet nem beszéli
sötétségében a sikert pénzében, rangjában méri
félelemből harag, haragból gyűlöletbe lépni
yoda mester szavait nem érti, inkább a diplomáját védi
mondd mit tanultál ma az érzelemről,
szerelemről, szeretetről, lelkiismeretről, káoszról, rendről?
mondd mit tanultál ma amitől emberként tudsz élni?
elég bátor vagy ahhoz, hogy ne szégyellj félni?
elég bátor vagy most azonnal tükörbe nézni?
álarc nélkül, csupaszon reszketve segítséget kérni?
elég bátor vagy elhinni, hogy nem az izmoktól erős a férfi?
keserű a KO íze, a lélek nem tud nyugovóra térni
másokkal csatázni (egy életen át) de a sajátodat nem vívni?
amíg más könyveket olvasol, a tiedet ki fogja írni?
In Lak’ech a lélek forradalma - álarcok nélkül
a kötelek megfeszülnek, ahogy az egó veszett vadként védekezni készül
lecsupaszítva, ha majd tiszta fénnyel ragyogva előtted állok
az utam végén talán majd én is felegyenesedve járok
nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek ez az élet
sápadtan, hidegen égnek, mint a zavaró neonfények
iskolába rohanni, nem érteni amit beszélnek,
hogy egy nap csak halvány emlékként temesd majd az egészet
munkába rohanni, nem érteni, hát csak ennyit érek?!
vagy még rosszabb: azonosulni, elhinni, ennek élek!
vagy érzed, hogy szar az egész, de azt gondolod: szembe menni félek!
nem hibázhatok, inkább félve tovább remélek!
azt mondtátok, magamnak tanulok, de akkor miért nincsenek eredmények?
ha az országelsők aljas, hazug, kártevő lidércek!
ha az “utolsókban” ott dobog az együttérző lélek
én inkább utolsó leszek és nagy munkával emberré érek
nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek, ez az élet
ösztönből végigküzdeni ezt a nyomorult 60-70 évet
halálfélelemmel telve az elmúlástól reszketve
vagy bódult aggyal, delíriumban, túl hangosan nevetve
vagy racionalizálva, a tudománnyal gőgösen kérkedve
követelve a bizonyítékot transzcendensre, lélekre
minél hangosabb az ellenállás annál mélyebbre hajítva
kozmikus egység helyett kozmikus magányba taszítva
a tudásunkat büszkén, nagy kanállal mérjük
mert a külvilágként megnyilvánult “anyagot” nagyjából értjük
de ahogy leszoktunk arról, mit, hogyan kéne érezni
a meg nem nyilvánultról azt sem tudjuk, mit kellene kérdezni
In Lak’ech a lélek forradalma - álarcok nélkül
a kötelek megfeszülnek, ahogy az egó veszett vadként védekezni készül
lecsupaszítva, ha majd tiszta fénnyel ragyogva előtted állok
az utam végén talán majd én is felegyenesedve járok
így azt mondom hát, óvatosan azzal a nagy tudással!
messze nem végeztünk még a tanulással
sőt el sem kezdtük még, ahogy így körülnézek,
míg az anyagba betonozva csak hálni jár belénk a lélek
állatként ösztönöktől marva az anyag előtt fejet hajtva
teremtő tudat helyett korlátolt, pusztító gondolattal
csak az ostoba hirdetheti, hogy az övé minden tudás
a bölcs felnéz az égre, elnémítja a végtelen ragyogás
|
||||
3. |
||||
intro:
a büszkeségtől izzó hangzatos beszédek
a “nemzet érdekében” hozott bölcs fejlesztések
végül elnyomásról, árulásról, halálról mesélnek
kérdezd az erdőt, a folyót és a benne élő népet
a gazdaság növekedése a szegény tovább szegényedése
mikor a hazai termék nagy része betegségből, halálból áll össze
korábban önellátó sejtek exportra termelése
saját erőforrások idegen kézbe kerülése
a “járulékos károk” eltakarításának költsége
a kedélyállapot javítók csúcs értékesítése
terepszínű ruhák varrása, koporsók szögelése
a gazdasági fejlődésed alappillére
de vajon mi köze van mindennek a jóléthez?
az egészséges életkörülmények megteremtéséhez?
miért nem lát az éhező a nagy fejlődésből szart sem?
az elosztásnál nem maradt hely, a keselyűk hemzsegtek a VIP-ben
a büszkeségtől izzó hangzatos beszédek
a “nemzet érdekében” eszközölt bölcs fejlesztések
végül elnyomásról, árulásról, halálról mesélnek
kérdezd az erdőt, a folyót és a benne élő népet
a félelem ami az újabb ideológiához vezet
akár milyen veszett, mert utat mutat, nem látod, hogy megvezet
de az út végén már túl késő lesz felismerni
nem lehet csak félelemből, gyűlöletből előre menni
feat. Greg Bennick
a trickle down from above fails to quench the thirst
about to burst yet drained empty at the same time unkind
the system floods only the first class - why?
parched with lies - left to die - wring dry bare bones and twisted
on the line with numbers unlisted - the definition of liquidity:
identify a sister in a world that dismissed her
off the grid out of range ignored unpaid
marginalized she can't fight the powers
that bought her sons and daughters yet offered no change
human capital flowing up from below
the unchosen ones account frozen ones
desocialized depreciated all excuses are teasin'
the masses drown - the wealthy are seizing
check who pays as the world is drained:
no one should have to get by on less than a dollar a day
sziasztok 10 éves vagyok és ruhákat varrok
amit ti magatokra aggattok, azt gondoljátok, ettől baszott különlegesek vagytok
napi 1 dollár a bérem, napi egy étkezés a célom,
a divat blogomat nektek bangladesh-ből írom
10 éves vagyok, sziasztok és nincs hol laknom
kicsit nyűgös vagyok ma, mert kolerás vizet kellett innom
a szüleim halottak, nekem is vérzik már a gyomrom
a gasztro blogomat nektek haiti-ről írom
ez a harc lesz a végső de itt nem lesznek bombák
az éhezők majd örjöngve, foggal-körömmel vívják
nincsen kenyeretek? miért nem esztek kalácsot?
fogadd meg a tanácsot, legközelebb jobban kell csinálnod
a félelem ami az újabb ideológiához vezet
akár milyen veszett, mert utat mutat, nem látod, hogy megvezet
de az út végén már túl késő lesz felismerni
nem lehet csak félelemből, gyűlöletből előre menni
feat. Estea Elements
Holes to fill stimulate our souls to ill
Goals to kill cause your heart got froze to chill
Self actualize as you terrorize
The winning grin spinning lies for an enterprise
Snake eyes in disguise just like Geminis
You brutalize for a prize never realized
Because the treasure you seek is unique to the meek Not meek meaning week but meaning humble
You march to a stumble and build to a crumble
Tick tock rocking your tower into a tumble
Wall Street the serendipitous title For a people never equal separation is vital
But
Brick by brick we chip and pick
The proletarian ghost story slick lyric
Keeping you up nights Human rights we incite
You got the vampires bite so now we put you in the sunlight
nincsenek államformák, dőlnek a rendszerek,
nincsenek izmusok és nincsenek nemzetek
csak romlott emberek csak gyarló emberek
és ami összeköt bennünket, a félelem és a gyűlölet
nincsenek államformák, dőlnek a rendszerek,
nincsenek izmusok és nincsenek nemzetek
csak romlott emberek csak gyarló emberek
s talán egy maréknyi olbrin joachim, ki érti már a lényeget
|
||||
4. |
NGC 1277
03:43
|
|||
a krízis amit élünk már az özönvíz óta
nem a politika, nem a gazdaság recessziója
a dekadencia egyre mélyülő kútja
csak okozat, mélységes felejtésünk fúrja
elfelejtett önvalónk mély álomba ringatva
a tudatos létezésről leválasztva, kiiktatva
istenről beszélni ki a szeretetet adja
de csak annak aki tarthatatlan törvényeit tartja?!
amíg azon megy a vita, hogy isten, vagy tudomány
keleti tanok, vagy a nyugati hagyomány
krisna vagy krisztus, allah vagy elohim
addig nem nyílnak rések az akasha kapuin
amikor ‘szenttelen’ emberek szenteket avatnak
antikrisztusok hirdetnek krisztusi oltalmat
isten nevében bírnak istentelen hatalmat
igaz tanítások száműzve, az apokrifek hallgatnak
teremtő és teremtés szétválasztása
hogy érted, hogy a teremtő a teremtményét bírálja?!
bűn, kárhozat, pokol fantazmagóriája
a kígyó éppen az, ki azt mondja ne harapj az almába
a zsinatok megállapodása, a szentírások kanonizálása
minden más tanok agresszív démonizálása
a szeretet, az emberség, a józan ész bukása
elveszik mint jézus reinkarnációs tanítása
csak az ostoba hirdetheti, hogy az övé minden tudás
a bölcs felnéz az égre, elnémítja a végtelen ragyogás
minél hangosabb a kórus annál hamisabban cseng
minél mélyebb a megértés annál nagyobb a csend
én vagyok az út az igazság és az élet
az én karmám az én bűnöm az én kötelezettségem
az én sorsomat senki más, csakis én teremtem/menthetem
ha úgy alakul kész vagy te is meghalni a kereszteden?
hiszek egy magasabb rendű intelligenciában
hiszek az egyház évezredes romlottságában
hiszem, hogy a kirekesztés az “eredendő bűn”-nél többet árthat
hiszem, hogy máról-holnapra bárki jobb emberré válhat
7 milliárd embernek 7 milliárd hitrendszer jár
hiszem, hogy egyik sem különb a másikénál
hiszem, hogy egy pantheonban mindenkinek van hely
csak ott nincs, ahol telve van már kétellyel, félelemmel
korlátlan, örök, határtalan, szabad
korlátok, határok, szabályok közé ragad,
ahogy a saját képére formálja az ember-állat
a magát kiválasztó nép útjába semmi nem állhat
korlátlan az, aminek korlátja nincsen
vajon szabad e az akarat, ha bünteti az isten?!
vajon bűntelen az, aki rámutat a bűnösökre?
vajon őrült az aki rámutat az őrületre?
Határtalan az aminek nincsen korlátja
egyessége, szövetsége, törvénytáblája
szeretetének nincsen ára, nincsen birtoklási vágya
szeretteid halálát soha nem kívánja
vicsorgó, féltékeny, bosszúszomjas ember-állat
mikor tartod majd oda nekik a másik orcádat?
az ösztöneid azt súgják, vadássz vagy levadásznak
ó ha tudnád, hogy a vadász is csak félelemből támad!
atyám bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek
az ő szeretetüknek még feltétele, hogy mást gyűlöljenek
adj nekik tudást, hogy házadat újjáépíthessék
az isten országát ne kívül, belül keressék
|
Streaming and Download help
If you like IN LAK'ECH, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp